A családi alkotmány eredetileg egy olyan alapokmány, vagy okmányok, szerződések, nyilatkozatok összessége, amely a család, a családi vagyon, vállalkozás értékeit, működtetésének, átadásának, utódlásának elveit rögzíti. Olyan viszonyítási pont, amelyhez a családtagok vagyoni, öröklési és egyéb kapcsolódó jogviszonyaikban támaszkodhatnak döntéseik meghozatala során.

A családi alkotmánynak számonkérhetőnek, hivatkozhatónak kell lennie ahhoz, hogy ezt a szerepet betölthesse, vagyis érdemes azt írásba foglalni. Az írásba foglalt okmány közjegyzői okirati formában közokirati bizonyító erővel rendelkezik, ami az iratok között a legmagasabb bizonytó erővel bír. A közjegyzők ugyanakkor a határkörükbe tartozó hagyatéki eljárások lefolytatása folytán sajátosan széles rálátással bírnak az öröklés során felmerülő problémákra és az ezekhez kötődő vagyonjogi kérdésekre, mely tapasztalatok fontosak a családi alkotmány megtervezése és rögzítése folyamán.

A családi alkotmány kulcsszerepet játszik a családok, generációkon átívelő vagyontervezési és utódlási stratégiájának végrehajtásában, amit a családtagok a jellemzően egymással kötött vagyonjogi és egyéb szerződések, megállapodások, végrendeletek, halál esetére szóló nyilatkozatok, bizalmi vagyonkezelési szerződések, egyoldalú jogügyletként vagy végrendeletben alapított bizalmi vagyonkezelések és egyéb jognyilatkozatok formájában hozhatnak létre, a család elképzelésihez és igényeihez illeszkedő lehető legváltozatosabb és legrészletesebb módon.